Jackie Wallace blogja

A virtuális világok térhódításával együtt járt egy egészen sajátos jelenség: a virtuális ingatlanok piacának kialakulása és árának változása. A Second Life nevű virtuális világ különösen figyelemre méltó példája ennek a folyamatnak. A virtuális ingatlanok kezdetben értéktelennek tűnhettek, ám mára a Second Life-ban található virtuális földek és ingatlanok hatalmas értékkel bírnak, és olyan befektetési eszközként kezelik őket, amelyek örökölhetők is lehetnek, ha a fenntartáshoz szükséges fedezet rendelkezésre áll a számlán.

A Second Life virtuális világ 2003-ban indult, és a kezdetekben a felhasználók egy egyszerű, kreatív közegben találták magukat. Az ingatlanok akkoriban még viszonylag olcsók voltak, és sokan csak kísérleteztek velük, saját területeket hoztak létre, vagy éppen közösségekbe szerveződtek. Ebben az időszakban a virtuális ingatlanok nem számítottak befektetési eszköznek, inkább a kreativitás kibontakozásának eszközei voltak.

A virtuális ingatlanokat rendszerint földnek vagy föld szimulációnak hívják. Ezek az ingatlanok különböző méretűek és formájúak lehetnek, és tulajdonosuk jogot kap az ingatlanon található tartalomra és épületekre. Az ingatlanok árához hozzátartozik egy havi fenntartási költség, ami a terület méretétől függ.

Az érdekesség az, hogy ha egy felhasználó hosszú időn keresztül fizeti a fenntartási költséget, akkor a virtuális föld státuszát az örökösök örökölhetik. Ez azt jelenti, hogy ha a felhasználó meghal vagy lemond a Second Life-ról, az ingatlan továbbra is a családja vagy a kijelölt örökös nevén maradhat.

Anshe Chung, az eredetileg kínai származású tanárnő, később üzletasszony, a virtuális ingatlanok világában méltán vált híressé. Anshe 2004-ben csatlakozott a Second Life-hoz, és hamarosan rájött a virtuális ingatlanok üzleti potenciáljára. Kezdetben kisebb területeket vásárolt és fejlesztett, majd az ingatlanjai sorra növekedtek.

Anshe rendkívüli sikereket ért el a virtuális föld kereskedelemben. Ő volt az első olyan személy, aki egy millió dollár értékű virtuális ingatlanportfóliót épített ki. Számos nagy ingatlanfejlesztésbe is belekezdett, így például városokat hozott létre a Second Life-ban, amelyek számos virtuális lakost vonzottak. Története inspiráló példa arra, hogy a virtuális világokban is lehet vagyonra szert tenni. A fiatal tanárnő, aki a Second Life-ban vált virtuális ingatlanok milliomosává, megmutatta, hogy a kreativitás és a vállalkozói szellem a virtuális térben is hatalmas lehetőségeket rejt.

Példánk rámutat arra is, hogy a virtuális ingatlanok piaca dinamikusan változhat, és érdemes lehet hosszú távon gondolkodni a befektetéseken. A virtuális világokban való jelenlét nem csak szórakozás lehet, hanem akár komoly üzleti lehetőségeket is rejt magában. Érdemes tehát a jövőben is figyelemmel követni, hogy milyen új lehetőségek nyílnak meg ebben a dinamikusan fejlődő piacban.

Kellemesen telt az este, Csillagpor-ral elmentünk megnézni egy galériát, ahol sok szép, felnőtteknek készült műalkotást láttunk. Sajnos a technika ördöge elválasztott bennünket egymástól, s mire vissza sikerült jutnom, addigra a kellemes társaságom elment aludni. Nem is csoda, hiszen az időeltolódás miatt nála már hajnalodott. A közös kiruccanást követően ott ácsorogtam a boltomban, s közben a weboldalamon javítottam ki pár dolgot. Halk neszre lettem figyelmes...

Egy fekete öltönyt (mesh) viselő fehér férfi jelent meg előttem, aki körülbelül úgy nézett ki, mint egy ügynök a Men in Black-ből. Klasszikus avatárjának aránytalanságának elrejtésében az öltönye sem tudott segíteni. Köszönés nélkül csak ennyit szólt hozzám az ismeretlen férfi: "Mi a helyzet?"

Gyorsan megnéztem a profilját, amely természetesen alig szolgált némi információval a velem szemben állóval kapcsolatosan.

A közel 5 éve létező személynek nem volt profilképe, leírása, soha nem költött pénzt, de a csoportjaiból jól látható, hogy erőteljes az érdeklődése a szexualitás témákhoz, valamint a jazz zenéhez. Arról kezdett el érdeklődni, hogy milyen a boltom forgalma, mennyit keresek. Udvariasan tájékoztattam, hogy ezekről a dolgokról nem szokás beszélni, mi több üzleti titkot képeznek ezen információk. Felnevetett, majd kifejtette, hogy ő nem akar pénzt befektetni a metaverzumba.

Szóval előttem állt egy olyan ember aki 5 év alatt nem volt képes körülbelül 10 magyar forintot arra költenie, hogy legyen egy profilképe, s arra nem volt képes, hogy normálisan kinézzen. Valakinek biztosan az altja (alterego) lehet... gondoltam. Bármerre is tereltem a beszélgetésünket, mindíg visszakanyarodott arra a pontra, hogy velem kapcsolatos, anyagi természetű információkat gyűjtsön.

Amikor látta, hogy nem igazán jut velem egyről a kettőre, udvariasan elköszönt. Én a "jobb félni, mint megijedni" taktika híve vagyok, s nem adok ki semmilyen információt idegeneknek, ti se tegyétek.

A legelején leszögezem, hogy számomra ez a téma nem éppen tartozik a kellemes témák közé. A Second Life alapjában a felnőtt korosztály részére kínál kikapcsolódást kifinomultságának és ezáltal bonyolultságának köszönhetően. Egy olyan metaverzum, amelyben nem kell pontokat gyűjteni, vagy szinteket elérni. A cél, hogy meg tudd valósítani azt, amit a valós életben nem tudsz. Ez volt az az alapgondolat, amely életre keltette ezt a varázslatos világot.

Az ember azonban gyarló, s ahová beteszi a lábát az bizony elkezd hanyatlani. Itt sincs ez másképpen sajnos. A Second Life-on az ingatlanokat három fő kategóriába sorolják az alapján, hogy milyen korcsoporthoz tartozik a felhasználó. Ha egy kiskorú valós születési adatot ad meg a regisztrációkor, akkor a felnőtteknek szóló tartalmakhoz nem fér hozzá. A probléma ott kezdődik, hogy általában nem adnak meg valós születési adatokat a fiatalok regisztrációkor, így számos esetben fordul elő, hogy kiskorúak felnőtt tartalmakat nézegetnek a világon belül.

A másik nagy probléma, hogy a Second Life lakóinak nagy hányada szexuális éhségét próbálja csillapítani olyan helyeken, ahol az kifejezetten tilos. Nem tudok úgy elmenni egy helyet nyugodtan megnézni, hogy egy-két szexuálisan aberrált vadbarom ne írjon rám azzal a széndékkal, hogy lefeküdjön velem. És ne gondolja senki, hogy csak férfiakról beszélek, a nők semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak.

Nem tartom magam prűdnek, a szexualitás a mindennapok része, az embernek szüksége van testiségre, szeretetre, szerelemre. Mindazonáltal megdöbbentő számomra, hogy az emberek többségének a virtuális élete kimerül abban, hogy belép egy játékba, kiveri a farkát vagy éppen maszturbál, pár órát rángatja (táncoltatja) az avatárját egy szórakozóhelyen, s ez a ciklus ismétlődik újra és újra.

A végeredmény minden esetben a "rángatózás", ami engem addig nem zavar, amíg nem akarja senki rám erőltetni ezt a dolgot. Minden esetre nem kívánok beállni a "rángatózók" sorába, mert én tudom, hogy rengeteg dolgot lehet a metaverzumban csinálni.