A legelején leszögezem, hogy számomra ez a téma nem éppen tartozik a kellemes témák közé. A Second Life alapjában a felnőtt korosztály részére kínál kikapcsolódást kifinomultságának és ezáltal bonyolultságának köszönhetően. Egy olyan metaverzum, amelyben nem kell pontokat gyűjteni, vagy szinteket elérni. A cél, hogy meg tudd valósítani azt, amit a valós életben nem tudsz. Ez volt az az alapgondolat, amely életre keltette ezt a varázslatos világot.
Az ember azonban gyarló, s ahová beteszi a lábát az bizony elkezd hanyatlani. Itt sincs ez másképpen sajnos. A Second Life-on az ingatlanokat három fő kategóriába sorolják az alapján, hogy milyen korcsoporthoz tartozik a felhasználó. Ha egy kiskorú valós születési adatot ad meg a regisztrációkor, akkor a felnőtteknek szóló tartalmakhoz nem fér hozzá. A probléma ott kezdődik, hogy általában nem adnak meg valós születési adatokat a fiatalok regisztrációkor, így számos esetben fordul elő, hogy kiskorúak felnőtt tartalmakat nézegetnek a világon belül.
A másik nagy probléma, hogy a Second Life lakóinak nagy hányada szexuális éhségét próbálja csillapítani olyan helyeken, ahol az kifejezetten tilos. Nem tudok úgy elmenni egy helyet nyugodtan megnézni, hogy egy-két szexuálisan aberrált vadbarom ne írjon rám azzal a széndékkal, hogy lefeküdjön velem. És ne gondolja senki, hogy csak férfiakról beszélek, a nők semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak.
Nem tartom magam prűdnek, a szexualitás a mindennapok része, az embernek szüksége van testiségre, szeretetre, szerelemre. Mindazonáltal megdöbbentő számomra, hogy az emberek többségének a virtuális élete kimerül abban, hogy belép egy játékba, kiveri a farkát vagy éppen maszturbál, pár órát rángatja (táncoltatja) az avatárját egy szórakozóhelyen, s ez a ciklus ismétlődik újra és újra.
A végeredmény minden esetben a "rángatózás", ami engem addig nem zavar, amíg nem akarja senki rám erőltetni ezt a dolgot. Minden esetre nem kívánok beállni a "rángatózók" sorába, mert én tudom, hogy rengeteg dolgot lehet a metaverzumban csinálni.





